Additív gyártási technológia
Additív gyártástechnológia
Az a gyártási eljárás, amely keretében vékony rétegek lerakásával készít tárgyakat szemben a hagyományos megmunkálással, melynek során egy nagyobb nyers darabból választják le a felesleges anyagot, és a megmaradó rész lesz a késztermék.
Az additív eljárás egyik legismertebb eszköze a 3D nyomtató, mellyel szilárd tárgyak, termékek állíthatók elő egy számítógép által létrehozott digitális fájlból. Az eljárás során additív folyamatokat alkalmaznak a termék gyártásához. Ezek a folyamatok progresszív anyagrétegek egymásra építésével hozzák létre a kívánt alakzatot, ahol az egyes rétegek tulajdonképpen tekinthetők a termék egy-egy szűk keresztmetszetének.
A 3D nyomtatás jelentősen eltér az egyéb, jellemzően szubtraktív gyártóeljárásoktól, hiszen anyageltávolítás helyett anyag hozzáadásával jár együtt. Ennek köszönhetően bonyolult alakzatok is kevesebb anyag felhasználásával hozhatók létre.
Az eljárás először az 1980-as évek végén mutatkozott be – repülőgép- és autóipari gyors prototípusgyártásban alkalmazták először. Charles Hull, aki később a 3D Systems létrehozásában is segédkezett, nyújtott be első ízben szabadalmat egy sztereolitográfiai (SLA) keretrendszerhez. Ez vezetett az első jelentős áttöréshez 1988-ban, amikor eladásra került az első, SLA technológiát alkalmazó nyomtató. A ’90-es évek közepére már számos 3D nyomtatással foglalkozó szervezet létezett, akik a mai napig is használt folyamatok és technológiák fejlesztésén dolgoztak.
A kezdetek óta nagyot fejlődött a 3D nyomtatók technológiája, mind sebességében, mind felhasználhatóságában és a nyomtatható anyagok sokféleségében, felületében. A nyomtatók fejlődése nem áll meg és egyre jobban elterjednek minden területen.
|
Típus |
Rövid technikai leírás a különböző eljárásoknál |
|
FDM |
Hőre lágyuló, extrudálható anyagokat szál formában helyeznek a nyomtatóba, amit a nyomtatófej olvaszt meg a felületen. |
|
LDM |
Plasztikus anyagot továbbítanak extruder segítségével. Ezek megszilárdulva rétegenként rakódnak egymásra. |
|
SLS |
A munkafelületre rétegenként terítik fel a poliamid anyagot, melyet egy vagy több lézer összeolvaszt. Előnye az azonos mechanikai tulajdonság. |
|
Object |
A fúvókák polimer folyadékcseppeket juttatnak a felületre, melyet UV fény segítségével rögzítenek. |
|
DMLS |
A fémpor réteget szelektív védőgáz környezetben lézersugárral olvasztanak. |
|
LCM |
Fotopolimerizácion alapuló sztereolitográfiai eljárás, ahol speciális nano méretű kerámia anyagot használnak egyedi szintereléssel. |
Hőkezelés az additív technológiáknál:
Attól függően, hogy mely nyomtatási eljárással dolgoztuk LCL (porból), vagy LDM (plasztikus agyagból), a befejező fázis minden esetben az égetéssel zárul.
A műszaki kerámiák esetében a végső szinterezést megelőzheti a kötőanyagok eltávolítása a szárítás és feszültségtelenítés. Főként fémeknél és speciális kerámia anyagoknál szükség lehet védőgáz használatára is, amely ennek megfelelő kemence felszerelést igényel. Egyes additív gyártásokhoz speciális berendezésekre van szükség.
Az ipari 3D-s nyomtatók új utakat nyitottak meg a gépjármű-gyártás minden szakaszában; a funkcionális prototípusfázisokból, a tervezésből és a szerszámgyártásból a részegységek gyártásába, az autóipar az úttörő szerepet játszik a 3D nyomtatás folyamatában és használatában.
A Prothermo Hofmann megoldásokat ajánl a munkadarabok feszültségmentesítésre, szinterezésére is.
Kérjen ajánlatot társaságunktól.