Feszültségcsökkentő hőkezelések

A különböző  technológiák alatt a gyártmányokban káros saját feszültségek keletkezhetnek. Ezek két szempontból károsak. Egyrészt hozzáadódnak az üzemi terhel és okozta feszültségekhez, ezzel csökkentik a terhelhetőséget, illetve élettartamot, másrészt hosszú idő  alatt a saját feszültségek relaxálása miatt az alkatrész méretváltozása vagy vetemedése következhet be. Célszerű  tehát a saját feszültségeket feszültségcsökkentő hőkezelésekkel relaxáltatni. 

A leggyakoribb feladatok: 

• Öntvények saját feszültségeinek relaxáltatása forgácsoló megmunkálás előtt, hogy a ve-temedés még a megmunkálás előtt következzen be. 
• Durva forgácsolás utáni és végső megmunkálás közötti feszültségmentesítés, hogy a vetemedés a végső  méret kialakulása előtt menjen végbe. 
• Hidegalakított termékek, vagy karcsú termékek hidegalakításos egyengetése utáni relaxáltatás, hogy az alakítási feszültségek relaxációja ne a raktározás vagy felhasználás során következzen be vetemedést okozva. 
• Edzett alkatrészek illetve szerszámok feszültségcsökkentése a makroszkópikus és mikroszkópikus saját feszültségek relaxáltatásával, a törékenység csökkentése illetve az élettartam növelése érdekében.

A saját feszültségek leépülése annál gyorsabb és tökéletesebb, minél magasabb hőmérsékleten történik a hevítés. A feszültségek újbóli keletkezésének megakadályozása érdekében a hevítést igen lassú lehűtés kell, hogy kövesse.
A relaxáltató hőmérséklet megválasztásánál általános szabály, hogy azt a legmagasabb hőmérsékletet kell választani, melyen még nem mennek végbe egyéb szempontok szerinti káros folyamatok.
Ennek megfelelően például: a hidegalakított termékek lágyulása nem haladhatja meg az előírtakat az edzett illetve nemesített termékek keménységcsökkenése nem haladhatja meg az előírtakat, stb.

Ezek alapján az öntvények és hegesztett szerkezetek feszültségcsökkentésére akár 650...680°C  is alkalmazható, de nemesített termékek esetén nem szabad a megeresztési hőmérséklet fölé hevíteni. Az edzett és hidegalakított termékek már 250 °C fok fölött kezdenek lágyulni, kb. ez tekinthető, tehát a határhőmérsékletnek.

Forrás: Az acélok hőkezelésének alapjai  ( Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar Oktatási segédlet 2004)